Öt éve vannak itthon a Seuso-kincsek

Téma: 

A római kori Pannóniából származó ezüsttárgyak első hét darabját 2014-ben vásárolta vissza Magyarország. Londonból szállították vissza, a visszavásárlás 15 millió euróba került.

 

A Seuso-kincsek hét darabja mellé azóta másik hét tárgy érkezett, így a tizennégy darabból álló tárlat egy éve, 2018 nyarán került a végleges kiállítási helyére, a Magyar Nemzeti Múzeum József nádor termébe. A késő római kincsleleteket tartalmazó kiállítás emellett a kincseket egykor rejtő rézüstöt is bemutatja.

MTI Fotó Illyés Tibor

A Seuso-kincslelet a késő római császárkor egyik legjelentősebb kincslelete, de ismertségét nemcsak kiemelkedő művészi minőségének, hanem kalandos, krimibe illő történetének is köszönheti. A leletet a hetvenes években a Balaton közelében találták meg, majd nyoma veszett, megtalálója pedig életét vesztette. A gyűjtemény rövidesen a nemzetközi műtárgypiacon bukkant fel, ahol egy angol befektetőcsoport vásárolta meg.

Krimibe illő szálak

A kincsek felbukkanásának előzményéhez tartozik egy 1974-es esemény, amikor is Szabadbattyán és Úrhida között egy asztalosmester felfedezte az ókori Pannónia addig ismert legnagyobb alapterületű késő római kori lakóépületét, és egy domborművekkel gazdagon díszített ólomüstöt is talált, amelyet beszolgáltatott a múzeumnak. A találgatások szerint az a terület lehetett a Seuso-kincsek eredeti helye, a tárgyakat azonban több száz méterrel odébb, a Kőszár-hegyen találta meg 1976-ban Sümegh József és társa. A megtalálóról állítólag mindenki tudta, hogy értékes kincsekre bukkant, az 1980-ban bekövetkezett halálát azonban még tíz évvel később is öngyilkosságnak minősítették. Sümegh József felakasztott holttestét egy kőszárhegyi pincében találták meg 1980 decemberében.

A kincseknek a megtaláló máig felderítetlen halála után nyoma veszett, majd a műkincspiacon egy kancsó bukkant fel először. Ezt és a később előkerült néhány tárgyat a Sotheby’s aukciós cég elnöke magánszemélyként vette meg. A későbbi darabok felbukkanásakor a pénz azonban elfogyott, így Lord Northampton angol főnemes is megjelent a tulajdonosok között. A kincsek iránt az amerikai Paul Getty-múzeum is érdeklődött, ekkor derült ki, hogy a műkincsek eredetét igazoló dokumentumokkal bizony gond van, ugyanis egy korábbi tranzakció eredményeképpen hamis libanoni papírokkal látták el őket.

Hiába a felirat, nem elég

A múzeum vezetője konzultált a Szépművészeti Múzeum régészeti osztályának akkori vezetőjével, Szilágyi János Györggyel, aki felismerte, és jelezte, hogy az egyik tálon lévő Pelso felirat a Balaton latin neve – így minden bizonnyal Magyarországnak is köze lesz az ügyhöz. A hamis papírok miatt a műtárgyak értékesítése gyakorlatilag meghiúsult, így a Paul Getty-múzeum elállt vásárlási szándékától.

A kincseket eladni tehát nem lehetett, noha Lord Northampton minimum háromszoros áron szeretett volna továbbadni az addig neki 16 millió dollárjába került tárgyakon. A kincsek 1990-ben mutatkoztak be a nagyvilág előtt egy árverésen, amikor is a magyar állam bejelentette rájuk igényét, ezzel azonban nem volt egyedül. Libanon és az akkori Jugoszlávia is kereseteket nyújtott be azon az alapon, hogy a kincset az ő területükön találták meg, és a gyűjteményt vissza akarják kapni. Az árverés érthető okok miatt nem sikerült, a kincsek a lordnál maradtak.

A per annak ellenére zárult eredménytelenül, hogy az egyik tálról vett talajminta megegyezett a Sümegh József holttestének megtalálási helyéről vett talajmintával, de ezt a perdöntő adatot figyelmen kívül hagyták. Az egyezés azt is bizonyítja, hogy a kincseket ott rejtették el, ahol Sümegh Józsefet később megtalálták.

A szakértők mindemellett a magyar kutatók által felvonultatott bizonyítékokat is megalapozatlannak minősítették, ilyen volt a már említett Pelso felirat, illetve az a tény, hogy a tálon talált földmintában talált maradványok a Balaton környéki tavakban napjainkban is jelen vannak.

A magyar államnak először 2014-ben, majd 2017-ben sikerült megállapodnia a brit birtokosokkal, a Seuso-kincs így kompenzációs díj fejében, két részletben kerülhetett vissza Magyarországra.

A kincseket 2017 októbere és 2018 áprilisa között országosan is bemutatták, melynek során hat városban több mint 140 ezren láthatták, végső helyét pedig a Magyar Nemzeti Múzeumban találta meg, amely állandó kiállítás nemcsak bemutatja, hanem értelmezi, kontextusba is helyezi ezeket a tárgyakat.

Forrás: hirado.hu, MTI

Kép: MTI Fotó Illyés Tibor

Kapcsolódó cikkeink

Kocsis Máté: A magyar emberek biztonságban vannak itthon és a határon túlon is

Az orosz-ukrán konfliktus nem Magyarország konfliktusa, a magyar emberek biztonságban vannak itthon is és határon túl is. A kormány képes szükség esetén segíteni a bajba jutott embereknek - jelentette ki a Fidesz kommunikációs igazgatója Az Estében.

(Fotó: MTI)

A késő római császárkor egyik legjelentősebb ezüstkincse, a Seuso-kincs február 27-től Miskolcon, a Herman Ottó Múzeumban lesz látható – a Magyar Nemzeti Múzeum szervezésében megvalósuló vándorkiállítás miskolci állomásán a tárlat a régióban talált műkincsekkel...

Tüzet gyújtottak Felsőzsolcán is

Késő esti tűzgyújtással zárul az ország számos településén a közmédia első alkalommal megszervezett hagyományőrző programja, az Itthon vagy! Magyarország szeretlek! elnevezésű kezdeményezés.

Itthon vagy! - Magyarország, szeretlek! címmel idén is egész napos műsorfolyammal várja az érdeklődőket a közmédia Szent Mihály napja alkalmából.

 

2019. július 20., szombat, Illés